|
7. rsz
7. rsz
Msnap reggel minden ment a „szoksos” mdon. Strify-n mr nyoma sem volt a tegnap esti rosszkedvnek. Ettl kicsit megnyugodtam.
Miutn Peter-t is hazafurikztam beugrottam a kzeli bevsrlkzpontba, hogy vegyek egy-kt dolgot a londoni tra. pp indultam a kasszk fel, mikor megcsrrent a mobilom.
- Szia, Kiro, mi a helyzet? – vettem fel a telefont
- Szia csak azt szeretnm krdezni, hogy Strify mr elindult-e otthonrl.
- Ht, nem tudom. Mikor n indultam akkor kszldtt, de annak mr egy rja. – mondtam
- Akkor mr be kellett volna rnie… - mondta elgondolkodva Kiro – Na, mindegy biztos dolga van. Azrt kszi.
- Ugyan, nincs mit. Szia.
- Szia.
Fizets utn gyorsan beugrottam a munkahelyemre, elintzni a szabadsgomat. Majd siettem haza. Nagy meglepetsemre Strify otthon volt.
- Szia, ht te? – krdeztem tle
- Szia, ma nincs kedvem bemenni… - vont vllat
- De a fik mr kerestek.
- Tudom. De mr beszltem velk.
- De mirt nincs kedved?... – ltem le mell
- Mert a mai napomat egy olyan emberrel szeretnm tlteni, aki mindennl tbbet jelent szmomra! – lelt t
- Jajj, te… - bjtam hozz
gy ht a nap tovbbi rszt egytt tltttk. Egytt csinltuk meg az ebdet, utna tv-ztnk… Majd este bepakoltunk a holnapi tra.
Nem pakoltam sok cuccot, mert gy reztem nincs sok rtelme.
Az igazat megvallva fltem attl, hogy mit is hoz majd a kvetkez nap.
Nem akartam mg egyszer elveszteni Strify-t, de tudtam semmit sem tudok tenni ellene. Mr minden nap ms volt, minden megvltozott, s ki tudja milyen fordulattal ll el a sor…
Msnap reggel 8-ra jttek rtnk a tbbiek. Egy fekete kisbusszal.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
