Nimfák:

Egy háború és népirtás eredményeként születtek meg a nimfák. Őseik a nîfseidiarok, akik közül sokan a nagy démon, vámpír – nîfseidiar háború után menekültek a Nympheel – szigetekre, ahol addig senki más nem mert letelepedni, a helyről terjedő fura legendáktól. Az itt élő növények ugyanis úgy mozogtak, s éltek, mint az állatok, vagy az emberek, s mindentől védték drága anyaföldük. Ám megérezték az itt élő nîfseidiarokban a végtelen jóságot, s beengedték őket a szigetre, oltalmukba fogadva őket. Ahogy telt az idő a nîfseidiarok eggyé váltak a természettel, s bár varázshatalmuk egy részét, s szárnyaikat is elvesztették így, de új fajjá alakultak, esélyt kapva ezzel a túlélésre…

A nimfák Maeronth főkontitnensétől délre, a Nympheel-szigeteken élnek. Bőrszínük világos, szemszínük kék, zöld, sárga barna, vagy akár különleges is lehet (például rózsaszín, vagy a szivárványhártyában mintázatok jelenhetnek meg), hajszínük világos. Varázserővel mindegyikük rendelkezik, bár főként gyógyító erővel. Velük különféle állatok, sárkányok (a Nympheel-szigetek részeként lévő Sárkány-hegy jóvoltából), unizusok, s más különleges állatok élhetnek. Jellemző rájuk, hogy eggyé tudnak válni azzal a természeti erővel, amit képviselnek (pl. fa, víz, levegő, tűz, föld, növények, stb.), ezáltal fegyverként használhatják a természet erejét, ritkán kardot és tőrt, bár alapjából véve békés nép. Vezérük a nimfák királya.

            A nimfák tisztelik a természetet, s éppen ezért főleg a celuê-knak állítnak szentélyeket. Kecsesen mozognak a fák között, léptük könnyed és nesztelen. Általános jellemzőik, hogy képesek a természeti tárgyakban, növényekben elrejtőzni, s képesek irányítani a természetet. Az őzek, szarvasok és egyéb erdei lények sem félnek tőlük, éppen ezért egy nimfa könnyedén magához csalogathatja őket. Ám a nimfák közelében sok más különleges lény is előfordul, gyakoriak például az apró sárkányok, amiket háziállatként tartanak. Otthonuk, a Nympheel-szigetek mellett van a Sárkányok-hegye, éppen ezért a legmerészebb nimfák beállhatnak akár a Sárkányindomárok Házába is, s ha elég türelmesek, hamarosan meghódíthatják az eget is. A nimfák ügyes gyógyítók, minden növényt ismernek, tudják mi méreg és mi orvosság, s akár egy tiszta vizű patak vizéből is olyan orvosságot tudnak készíteni, ami minden sebet begyógyít. Általában türelmesek, sehová sem sietnek, mindenben próbálják észrevenni a szépet és csodát. Ám őseikkel ellentétben nem annyira tökéletesek. Lehetnek köztük rosszak is, bár ez igazán ritka, de léteznek nimfák, akik rezzenéstelen arccal ölnek. Bájos nevük ellenére nem szabad alábecsülni őket, ugyanis ártatlannak tűnhetnek, de még fegyver nélkül is ott van a varázserejük és a természet, ami bármikor elrejti őket…

Nîfseidiar:

Angyali lények, melyek saját fenségük és jóságuk áldozataivá váltak, mikor a démonok a vámpírokkal szövetkezve megtámadták, s csaknem egész fajukat kiirtották. Mára alig maradtak páran…

Őrangyaloknak is nevezhetnénk őket. Kecsesek, gyönyörűek, s árad belőlük a jóság. Hatalmas erőket birtokolnak, főleg a mágusok és szinte megállíthatatlanok. Egy nîfseidiar-t csak úgy lehet legyőzni, ha varázslattal a fejébe vetítik a világon szenvedőket és minden fájdalmat, ami a birodalomban létezik. Ilyenkor a nîfseidiar ledermed, s ordítva trédre rogy… ez után pedig szépen lassan elvérzik, hisz könnyek helyett is vért fog sírni… Nem bírják megállni, hogy segítsenek másokon, bár a világ minden baját ők sem oldhatják meg. Általában megérzik mások érzelmeit, s ha valakiben szomorúságot vélnek felfedezni, azonnal a segítségére sietnek. Bőrük néha enyhén aranyszínben csillogó, hátukon a szárnyuk hófehér –csak ritka esetben nem ilyen színű-, fejükön pedig szintén van egy pár apróbb szárnyuk- amik a fülük mögött, de a homlokvonalban helyezkednek el a fejen oldalt. Általában egy életre választanak párt, s gyógyítani is tudnak mindannyian. A jóság és a szeretet harcosai, de ez nem jelenti azt, hogy nem érezhetnek gyűlölet –hisz a démonokkal és a vámpírokkal szemben ez jogos is. . .

Rotanok:

Régen egy legenda szállt szájról szájra az emberek között, miszerint Natriwoth katonái, vérfarkasok uralják a királyságoktól nyugatra elterülő hatalmas, feltérképezetlen erdőséget, hogy védjék azt az emberek kapzsiságától. S bár a legenda igaz volt, a gyarló emberek még háborúra keltek egymással. A harcokban azonban kiirtották egymást, s száműzték magukat a Vámpírok földjére. Az olenik vették át az uralmat az emberek régi városai között, s, ha lassan is, de beszivárogtak közéjük a vérfarkasok. A vérfarkasok keveredtek az olenikkel, ám egy idő után az olenik ezt nem nézték jó szemmel, így a vérfarkasoknak és új családjaiknak távozniuk kellett. Az olenik és a vérfarkasok keveredéséből jött létre egy új faj, a rotanok.

A rotano-k mivel vérfarkas vér csörgedez az ereikben, nem sokat őriztek meg az oleni-ktől, de néhányuknak megadatott a varázslás képessége, s jellegzetesek a lángok, amiket ők csak farkaslángnak neveznek.  A rotano-k falkában élnek. Maeronth kontinensén négy nagy falka található: a Silverarrow (Ezüstnyíl), a Nightfighter (Éjharcos), a Lightfighter (Fényharcos) és a Moonlight (Holdfény) falka. A rotano-k képesek irányítani az átváltozásukat, bármikor átváltozhatnak mind vérfarkas, mind farkas alakjukba. Sokkal erősebbek, mint a tündék, vagy az emberek.  A négy rotano falka különlegessége, hogy ritkák a fehér vérfarkasok, s az a néhány darab hófehér rotano is a Silverarrow falkát nemesíti. Csak ebben a falkában születnek hófehér vérfarkasok. Jelenleg két hófehér vérfarkas található a falkában: Oderian és Lyana Silverarrow.

Lépteiktől megremeg az erdő, tekintetüktől a legerősebb ember is elbizonytalanodik. Ha valaki belenéz egy rotano szemébe és erősen koncentrál, úgy hírlik, megláthatja benne a farkast. Az erdő hercegeinek és hercegnőinek is nevezik őket, s jelenleg egyek Maeronth legerősebb fajai közül. Átváltozva is fenségesek, bundájuk dús, izmosak, a nőstények jó két méteresek, míg a hímek két és fél méteresek. Nem dühöngenek farkasként, születésüktől kezdve tökéletes és gond mentes az átváltozásuk. Átváltozásuk után is képesek beszélni, bár általában ilyenkor kicsit mélyebb a hangjuk, mint eredetileg. Erősek és rettenthetetlenek. A Teliholdnak nincs köze az átváltozásukhoz, bár Holdtöltekor felerősödnek amúgy is éles érzékeik –bár egyeseknél inkább a szexuális éhség növekedik meg. A Hold tisztelete mellette ők is a celuê-kat dicsérik. Ha valaki találkozik egy rotano-val, nem valószínű, hogy rájön, hogy külsőre olyanok, mint az olenik, ám ők mégis többek… (Megjegyzés: a ruha nem szakad darabokra, ha átváltoznak, s átváltozásuk után lesz rajtuk egy ágyékkötő, mind a hímeken, mind a nőstényeken. Visszaváltozva az átváltozás előtt viselt ruhájuk lesz rajtuk.) A vérfarkas átkot nem adják tovább a harapásukkal! Rotano csak nemzés révén lehet valaki, vagy egy bonyolult szertartás keretében – ám ehhez a rotanok elfogadása kell.

A falkák között épp nagy ellentét van, ugyanis a két legnagyobb falka –a Silverarrow és a Nightfighter-, háborúban áll egymással. A Nightfighter falka tagjait épp ezért nem is övezi nagy tisztelet, bár a sötét falka nem minden tagja olyan kegyetlen és félelmetes, mint a falkavezér és közvetlen köre. A két ellenséges falka tagjai egymáshoz sem járnak át –Lyana kivételével, aki hobbiként űzi apja bosszantását.

Sötét elf:

A démonok falánkságukról híresek, nem csoda hát, hogy megpróbáltak minden fajjal közelebbi kapcsolatba kerülni. Az olenik és a démonok keveredéséből született meg egy különleges faj, a sötét elfek, amelyeket Skogreg szolgaként kívánt használni, ezért elátkozta őket, így a sötét elfek bőre koromfeketévé, hajuk pedig fehérré vált. Idővel azonban Skogreget legyőzték, s további keveredések után a sötét elfek is megváltoztak…

A sötét elfek Maeront ésszakkeleti részén élnek, Mironath-ban. Két alfajuk van, a Sondraer-ek, és a Hwernon-ok. A Sondraer-eknek kékes bőrük van,  Hwernon-oknak pedig szürkés. Hajszínük szinte bármilyen lehet, szemszínük jégkék, sárga, fehér vagy fekete. Skogreg átka nyomán a Hwernonok között még mindig előfordulnak fekete bőrű sötét elfek, amiknek a haja nagyon világos, legtöbbször fehér. Varázserővel sokak rendelkeznek, de nem mindenki, viszont képesek a varázslatok tanulására. Élőhelyükön rajtuk kívül sötét, gonosz állatok élnek. Fegyverként leginkább kardot, dárdát és varázserőt használnak, vezérül a fővezér. Kinézetük ellenére nem minden esetben gonoszok, legtöbbjük békés lény, de sok kegyetlen is él közöttük.

A sötét elfek fürgék, kecsesek és remekül értenek a mérgekhez és a növényekhez. Ha íjat használnak, a nyilak végét szívesen mártják ezekbe a halálos olajokba. Persze nem mindegyikük gonosz, vannak, akik gyógyítanak, vagy szimplán kereskednek bármelyik néppel, semmi előítélet nincs bennük. Persze bőrük színe és származásuk hajlamosabbá teszi a velük érintkező idegeneket, hogy gonosznak véljék őket, vagy kegyetlenebbnek, elvégre a legjobb bérgyilkosok is tőlük kerülnek ki. Szeretik a természetet, a játékokat, társas lények, tehát igen sok fajta arcuk létezik, csak meg kell ismerni őket.

Vámpír:

Becsvágyuk miatt a démonok oldalán harcoltak a nîfseidiarok ellen, s bár sok nîfseidiar vérét szívták ki, mégis idővel – az emberekkel való keveredés miatt – kiveszett belőlük minden varázshatalom. Az emberekből alakultak ki, de az emberek a könnyű feledés miatt egy idő után már nem is tudtak róla, miféle lényekkel élnek együtt…

A Vámpírok Maeronth délnyugati részén, a Vámpírok földjén élnek. Bőrszínük nagyon világos, esetleg szürkés, szemszínük lehet jégkék, sárga, vörös, fekete és fehér. Varázserejük elenyésző vagy egyáltalán nincs. Velük élhetnek denevérek, pókok, farkasok és lovak. Fegyverként főként kardot, tőrt, dárdát és harapást használnak. Vezérük a fővámpír, vagy más néven gróf.

Bár varázsolni nem tudnak, de különféle képességekkel rendelkezhetnek, így például képesek lehetnek gondolatok olvasására, stb. A nap sem árt nekik, így pedig nem fenyegeti őket a lebukás veszélye. Ugyan úgy meg lehet ölni őket, mint bármilyen más fajbelit, bár ők fajukhoz méltón halhatatlanok.

Félvér:

A félvérek két külön fajbeli egyed gyümölcsei. Bármelyik faj keveredhet a másikkal, akár negyedvérek is lehetnek, de ők kevesebben vannak, elvégre félvérből sem rohangál sok, ők kivételes esetek. Tulajdonságaik és kinézetük öröklődik szüleiktől, fajoktól függően. Mindegyikük egyedi, elvégre más arányban és minőségben keverednek. Sajnos az egyediség hátránya, hogy egyik fajhoz sem tartoznak igazán, mindkettőből kilógnak, így sokan küzdenek az igazi beilleszkedés és elfogadás gondjával. Persze ha olyan környezetben nevelkednek, ahol ez elfogadott és sokan keverednek, akkor nem okoz a lelkükben kellemetlen érzést. A félvérek gyakran egészen különleges adottságokkal bírnak, egyes dolgokban kiemelkedőbbek, mint szüleik fajtái, bár van, amit viszont sosem tudnak olyan tökéletesre fejleszteni. Például egy fél nimfa nem képes olyan tökéletesen egyé válni a természettel amint a nimfa szülője, de egy fél sondraer lehet attól még kivételesen fürge, mint a sondraer szülője. Általában jellemző azonban, hogy a keveredett fajok képességei keverednek az utódban. (Megjegyzés: Démon félvéreknél csak a szemfehérje lesz fekete!)

Démon:

Az olenik virágkorában érkező elátkozott sötét mágusok és emberek keveredéséből alakultak ki, de nem maradtak velük a Vámpírok földjén, hanem mikor már kezdett szűkössé válni nekik a sziget, átvándoroltak a Démonok szigetére, és benépesítették azt. A legnagyobb vezérük, Skogreg uralkodása alatt jöttek rá arra, hogy a nîfseidiar-októl el tudják szívni az erejüket, s a vámpírokkal szövetkezve szinte teljesen kiirtották a fajt, ezzel juttatva magukat még erősebb démoni mágiához, ami – mágus származásukból eredően – azóta is jellemző rájuk.

A démonok Maeronth legdélibb részén, a Démonok szigetén élnek szinte teljesen elzárva a kontinens többi lakójától. Bőrszínük nagyon világos, esetleg szürkés, szemszínük vörös. Hajszínük leginkább fekete, de lehet annak kékes vagy vöröses árnyalata is. Varázserejük van, mégpedig erős démonmágia, mely szinte az összes mágiától erősebb. Élőhelyükön rajtuk kívül a többi állat démoni változata él. Fegyverként legelterjedtebb náluk a varázserő, valamint kard, tőr és dárda használata. Vezérük a fődémon, aki Skogreg bukása óta kizárólag nő, s a klánok élén klánvezér áll. A démonok természetüknél fogva gonosz, kegyetlen lények, de akadnak köztük békés, jószívű egyedek is, bár ők nagyon ritkák. A démonok szeme átváltozva koromfekete –s szárnyaik is megjelennek-, a félvéreknél csak a szemfehérje feketedik meg.

A démonok Maeronth legerősebb fajai közé tartoznak, ezt mutatja az is, hogy egy egész fajt képesek voltak leigázni. Sötét démoni mágiájuknak a legtöbb faj képtelen ellenállni, erejük az egész szigetre kiterjed. Nevetésük ördögi, pokoli tűz ég a szemükben és gonoszságuk féktelen –ám ez sem általános, hisz vannak kivételesen jó, vagy éppen semleges démonok is. Nem igazán tisztelnek senkit és semmit, az élvezeteknek élnek, a tivornyáknak és harcnak. Ynworgakot áldják és a celuê-k közülDawgon-t tisztelik, s titkos vágyunk megkeresni és visszaadni régi fővezérük, Skogreg erejét.

Oleni:

A sötét mágusok elől való menekülés vetette a fehér mágusokat Maeronth kontinensére, ahol az egyszerű tündék be is fogadták őket, s oltalmukba vették. A fehér mágusok és a tündék keveredésével jöttek létre az olenik, a tündék, akik hatalmas varázserővel bírnak…

Az oleni-k Olioner királyságában élnek, ez Maeronth fő, központi királysága. Olioner-t közvetlenül ölelik körül a vérfarkas falkák, ennek ellenére a határokat nem védi fal, csak néhány magasles áll bizonyos távolságokként, hogy háború idején biztosított legyen a védelem- legalábbis a hírközlés. Nagyon erősek, de persze bölcsességük, és tapasztalatuk ellenére is sokszor találják szemben magukat új dolgokkal, legyenek azok új lények-barátok, vagy ellenségek-, vagy új varázslatok. Kedvesek és segítő készek, persze köztük is vannak olyanok, akik másképp gondolják egyes fajok fennmaradását…

Kifinomultság, tökéletesség és pontosság jellemzi őket, becsülik a természetet, tisztelik a szépet és az őket óvó istent Natriwoth-t. Bár közöttük is vannak, akik inkább a sötétség felé húzódnak, s Ynworgak-ot áldják szabad perceikben. Szépek, magával ragadóak, de sokan igen veszélyesek, ezért nem szabad, hogy a gyönyörű külső bárkit is megtévesszen…

Emberek:

Kapzsiságuk okozta vesztüket, s azért irtották ki egymást, hogy magukat gazdagítsák… Az emberek egymással folytatott háborúiban részt vettek a tündék és a nîfseidiarok is, ám ők egy idő után elhagyták a gyarló lényeket, akik szinte teljesen kiirtották egymást. A megmaradt emberek nagy része egy vezérrel a Vámpírok földjére ment.

Az emberek a Vámpírok földjén élnek a vámpírokkal együtt, habár arról nincs fogalmuk, hogy vámpírok is vannak köztük, látásterük beszűkült a saját szigetükre, s azon belül a saját élővilágukra. Sokan élnek közülük Olionerben és Omenaerben is az olenikkel együtt, de ők szinte teljesen beleolvadtak az olenik világába (épp ezért sok ember-oleni keverék található azokon a helyeken). Bőrszínük átlagos, szem- és hajszínük bármilyen lehet. Varázserejük egyáltalán nincs, velük együtt átlagos állatok élnek. Fegyverként kardot, tőrt, íjt és dárdát használnak. Vezérül a király, egyik alfajuk a vándor, akinek nincs saját élőhelye, vándorol Maeronth-on belül.

Belőlük is kiveszett a varázslás képessége, ezért csak harcolni szoktak, de általában nagyon erősek.