Vonat Haza

Borús téli este volt… december közepe.. Egy második emeleti lakásból hangos veszekedés foszlányai halladszóttak ki…

-         Hogy tehetted ezt?...

-         Én nem akartam…

-         De mégis..

-         … Bocsáss meg…

A téli fagyos szél csípte az ember minden szabadon hagyott testrészét… s csak süvített… Egy fiatal lány rontott ki a társasház bejárati ajtaján… Szőke vállig érő hajába a csípő szellő belemart… a lány kissé összébbhúzta magát vékony pulóverében, s futásnak eredt… A vasútállomás felé tartott… könnyei csak úgy záporoztak. Befutott a váróterembe, majd az induló vonatok listáját kezdte böngészni szipogva. Pár perc múlva mosollyal az arcán indult meg a vágányok felé…

… Egy óra múlva nagy sóhajjal szállt le a vonatról, s körülnézett az állomáson. Ismerőst nem találva elindult egyedül… pedig remélte, hogy egy valaki kinn lesz, és őt fogja várni…

-         Szia…- mondta sápadt arccal, mikor ajtót nyitottak neki

-         Szia.. te.. hogyhogy itt?...- mondta zavartan a férfi – Nem számítottam rád…

-         Anyu mindent tud.. - szipogta a lány – Tud mindent kettőnkről…

-         Jaj, édesem jössz már?..- hallatszott a lakásból egy türelmetlen női hang…

-         Ööö… - kezdte volna a férfi, ám a lány berontott a lakásba…

-         Szóval, ezért nem.. ezért nem értél rá olyakor.. - mondta a lány már sírva

-         Jajj, nyugi már kislány.. - szólt a másik nő- Vagy te azt hitted, hogy te elég vagy neki?.. Chh… Jajj, ne nevettesd ki magad.. – nevetett a nő

-         Jen.. figyelj, mindent megmagyarázok!..- fogta meg a karját a férfi

-         Mike, hagyj!!! Kihasználtál!!- nézett a szemébe… - Én pedig hittem…neked…

-         Nézd.. a mi kapcsolatunk… hát, már az elején halálra volt ítélve…

-         Mi?...- nézett rá a lány értetlen, könnyes tekintettel…

-         Ez a.. titkos kapcsolat.. Én nem akarok árnyékban élni!! S titkolózni! Ha szeretek valakit, akkor azt világgá akarom kürtölni, de te ezt nem hagytad!... s most mégis kiderült…

-         Mike.. küld el a kiscsajt.. - szólalt meg ismét a nő lekezelő hangon…

-         Jen, Caren-nek igaza van… Jobb, ha elmész…

-         De.. de mi lesz kettőnkkel?... Azt mondtad, hogy örökké mellettem maradsz!...

-         Jen, kérlek… ne kezd.. Ennek vége.. - mondta halkan Mike

-         Hát, jó…- mondta a könnyit törölgetve a lány, s kiviharzott a bejárati ajtón…

Mikor a lány kirontott az ajtón a hópelyhek már szállingóztak… S a levegő még jobban csípett… Szegény lány csak úgy didergett az egy szál pulóverében…

10 perc múlva már a visszafelé tartó vonaton ücsörgött… s azon gondolkodott, hogyan tovább.. Mit is kezdjen most magával… egyedül… Az édesanyjával összeveszett, tudta, most hosszú időre haragban lesz vele… de nem tehetett mást, vissza kellett mennie hozzá… Már csak ő volt neki, akire számíthatott…

Már 20 perce zötykölődött a hideg vonaton, mikor a kocsi megrázkódott…  ez Jen-t kicsit felébresztette, és nyugtalanította… Felállt, járt egyet, majd visszaült a helyére… majd a kocsi még egyszer megrázkódott… Jen már könnyeit törölgette arcáról… tudta, mi lesz ennek a vége.. De nem akarta beismerni magának sem… a következő rázkódás után egy pattanás hallatszott, mintha egy fémrudat valaki eltört volna… Majd a kocsi nagy csattanással az oldalára zuhant…

… A vonat kisiklott… túlélő nem maradt. A roncsok szanaszét hevertek. Néhol egy-két poggyász, máshol egy-két végtag…xD…

A nap végére végeztek a roncsok elszállításával, és a halottakat is elszállították. Másnap minden hozzátartozót értesítettek… S kezdetét vette a szomorú gyász…

… A temetés két héttel később volt… Az idő napsütéses volt, pedig tél közepe volt… A szertartás után a rokonok és hozzátartozók mind összegyűltek tiszteletüket leróni a fiatal lány emléke előtt… S eljött, a férfi is, ki a lány utolsó és egyben első szerelme volt… Egy szál vörösrózsát tett a lány sírjára… emlékül első találkozásukra…

THE END