Kezdetben Maeronth kontinensét csupán három faj: az emberek, az olenik ősei, vagyis a tündék, és a guardianok uralták. Közülük a legnagyobb területet az emberek foglalták el, mellettük éltek kisebb családokként a tündék és a guardianok. Az élet sokáig békében, nyugodtan telt, ám 10000 évvel ezelőtt az emberek között egy hatalmas viszály jött létre, ami az összes embert megosztotta. Sok, néhány száz éven keresztül harcok, csaták uralták a kontinenst, amikben az emberek jóformán egymást irtották. Néhány tünde és guardian is harcolt velük, akiknek fontos volt az emberek sorsa, de egy idő után már nem hitték, hogy lesz ebből a helyzetből békés kiút, s mivel úgy látták, az emberek ok nélkül irtják egymást, magukra hagyták őket a csatákban, s inkább elvonultak a harcok elől. A hosszú viszálykorszaknak végül egy hős, Niomrand vetett véget, mikor már alig maradt ember a kontinensen. Ő volt az, aki végül békére bírta a háborúzó feleket, ám az emberek a főkontinensről teljesen kiirtották egymást, s az a néhány ember, aki megmaradt, a későbbi Vámpírok földjén telepedett le. Ez volt az emberek korszakának vége.

Az emberek után a tündék és a guardianok népesedtek el a főkontinensen, s ismét pár száz év nyugalom és béke következett az életükben. A nagy változást az okozta, mikor 8600 évvel ezelőtt egy csapat varázsló érkezett a szigetre, ám elhagyni nem akarták. Elvegyültek a tündék között, a guardianok ugyanis nem tartották nagyra az ilyen mágusokat. A tündék azonban olyannyira megtűrték őket maguk között, hogy a két faj egy idő után egybeolvadt, s immár minden tünde bírt varázsképességgel, s minden mágus olyan volt, akár egy tünde. Belőlük lettek az olenik, akik aztán a guardianokkal együtt a főkontinens szinte kivételes lakói voltak.

Az érkező mágusok azonban nem csak a tündékkel keveredtek el. Érkezett néhány gonosz és elátkozott mágus is, akik nem tudták elviselni a tündék és a guardianok tisztaságát, ezért ők az embereknél telepedtek le. Kihasználták az emberek hiszékenységét és kapzsiságát, s velük elvegyülve 2 új fajt alkottak. Azok, akik egyszerűen gonosz mágusok voltak, az emberekkel keveredve vámpírokat alkottak, s az emberek mellett, titokban telepedtek le a későbbi Vámpírok földjén. Az elátkozott mágusok és emberek keverékei sokkal gonoszabbak és kegyetlenebbek lettek, ők lettek a démonok, s a szigetet elhagyva a későbbi Démonok szigetén telepedtek le. Ez volt a nagy fajok kialakulásának korszaka.

A mágusok érkezésével együtt megjelentek a főkontinens északnyugati részén, a nagy erődben a vérfarkasok. Sokáig ezek a lények uralták az egész erdőséget a főkontinens nyugati részén, ám később, 7500 évvel ezelőtt elkezdtek keveredni az olenikkel. Az olenik megharapásával egy új faj, a varázsképes vérfarkasok, vagyis a rotano-k alakultak ki. Ők azonban nem élhettek nyíltan az olenik között, az olenik ugyanis nem tudták elviselni a vérfarkasokat, ezért a rotano-k az erdőkbe vonultak, s csak néhány rotano, akik olenik társai vagy gyermekei voltak, maradtak az olenik között, ám titokban, rotano énjüket elrejtve előlük. Az első rotano Adanion volt, aki egy oleni nőt, Endhiel-t vette feleségül, s az ő négy gyermekük lett a négy falka alapítója. A négy utód aztán az erdőkben kialakította a négy falkát, s az oleniktől eltitkoltan, az erdőt négyfelé osztva éltek.

Egy ideig ez a néhány faj pár évszázadig aztán békében élt a kontinensen, ám nem folytatódhatott az élet viszály nélkül. A démonok és a vámpírok nem rendelkeztek akkora erővel, mint az olenik és a guardianok, hiszen ők „csak” emberekből lettek. A démonok (részben emiatt) nem tudták elviselni a guardianok tisztaságát és hatalmas erejét, ezért a vámpírokkal szövetkezve 5000 évvel ezelőtt háborút indítottak a guardianok ellen. A démonok és a vámpírok (bár később jött létre a fajuk) túlerőben voltak a guardianokkal szemben, és kegyetlen, sunyi technikát alkalmazva leigázták őket, miközben hatalmas erejüket megszerezték. Néhány guardian, akik túlélték ezt az irtást, elmenekültek és elbujdostak; néhányan közülük a Lightfighter falkával egyesültek, mások pedig a későbbi Nympheel-szigetekre vándorolva a természetbe vonultak, s azzal egyesülve kialakítottak egy új fajt, a nimfákat. Így aztán a guardian faj megszűnt létezni, mára esetleg egy-két guardian él még, ám ők is elbujdosva, s erejüket megszerezve a démonok uralták Maeronth legdélebbi részét. A vámpíroknak is jutott a guardianok erejéből, ám ők ahogy keveredtek az emberekkel, fokozatosan veszítették el az erejüket, s 2000 évvel ezelőtt szinte már semmilyen varázserejük nem maradt.

A kontinensnek és az ott élő fajoknak ezek után sokáig tartott feldolgozni a guardianok elvesztését, ám a démonok előretörésével egyre több keveredés változtatta meg a fajok sorát. A démonok és az olenik keveredésével kialakultak a sötét elfek, de létrejöttek alakváltók, a halálból varázslattal visszahozott félholtak, az elátkozottak, s a gonosz démonok leszármazottaiból, és más gonosz fajokból a kitaszítottak. Ez volt a kisebb fajok kialakulásának nagy korszaka, s kb. 3000 évvel ezelőtt a kontinens elérte mai formáját.

A következő nagy változást a rotano-k között a Nightfighterek előretörése okozta, akik 1000 évvel ezelőtt háborút kezdtek a Silverarrow-k ellen, hogy velük kezdve fokozatosan átvehessék az uralmat mind a négy falka, s később az egész kontinens fölött. A tervük azonban elhúzódott, a Silverarrow-k ugyanis olyan jól védekeznek ellenük, hogy ez a harc a mai napig folyik közöttük.